Miért ne vegyünk ellenőrizetlen helyről kutyát?!
Ugyan néhány ezer ember folyamatosan tépi a száját és próbálja felvilágosítani a leendő gazdikat, hogy milyen veszélyei vannak és milyen kárt okoznak azzal, ha nem megfelelő helyről szereznek be kutyát, mégis naponta találkozunk a közösségi fórumokon frissen gazdihoz került kutyákkal, akiknek a származása és beszerzési forrása enyhén szólva kétséges.
Tény, hogy jelenleg Magyarországon, ha valaki kutyához szeretne jutni, kb. 80 % eséllyel szaporítótól fogja beszerezni. Pusztán azért, mert tele vannak az ingyenes hirdetési oldalak elvihető kutyákkal és az emberek nem veszik a fáradságot, hogy alapvető információkat beszerezzenek majdani társukról, akivel 10-15 évet szándékoznak együtt tölteni. A másik ok, amiért a menhelyek folyamatosan 120 %-os terheltséggel kénytelenek működni, hogy pont a felvevőpiac generálja a folyamatos kutyagyártást vagy pusztán haszonszerzésből, de nagyon sok esetben csak simán tudatlanságból és felelőtlenségből. Hosszan taglalhatnám ezt a témát is, de majd egy másik cikkben. Az alábbiakban próbálom röviden összefoglalni, milyen károkat okoz – nem csak a gazdának, de az egész kutyás társadalomnak – az ilyen magatartás.
Nézzük először a lehetőségeket, hogyan is lehet kutyához jutni.
Első és alapvető lehetőség (lenne), hogy tenyésztőtől veszünk. Ilyenkor halljuk a rengeteg sirámot, hogy „de hát az drága”. Igen. Valóban nem olcsó egy kutya. Ahogy egy tv, egy okostelefon, egy autó, egy mosógép sem olcsó. És azokat sem szerezzük be úgy, hogy nincs rá garancia, nem tudjuk honnan származik. Pedig ezeket általában rövidebb ideig „használjuk”, mint egy kutyát. És maga a kutya tartása sokkal drágább, mint maga a beszerzés. Fokozottan igaz ez
olyan esetekre, mikor semmilyen garancia nincs a kutya egészségére. Egy tenyésztő mindent elkövet, hogy szép és egészséges kutyákat hozzon létre, ezért vannak a szülők mindenféle szűrővizsgálatokra hordva és velük együtt a kölykök is mindenféle oltásoknak és orvosi ellenőrzéseknek kitéve.
Szólni kell arról is, hogy ha valaki egy adott fajtához ragaszkodik, akkor csakis tenyésztőtől, törzskönyvvel van lehetősége ilyet beszerezni. Minden más esetben a kutya keveréknek minősül, még ha hasonlít is az adott fajtához, nem tudni a felmenői között kik és mik voltak, így bármilyen genetikai probléma, de a fajtára jellemző viselkedéstől való eltérés is jó eséllyel közbejöhet. Tenyésztőkről minden esetben érdeklődjünk az adott fajta klubjánál!
Ha valaki mégsem óhajt minőségi kutyára pénzt adni, vagy nem ragaszkodik egy fajtához, hanem megfelel egy keverék kutya is, akkor a másik lehetőség a menhelyekről vagy fajtamentő szervezetektől való örökbefogadás.
Itt ugyan szintén nincs garancia a kutya egészségére, hiszen a felmenőik ismeretlenek, viszont csökken az ilyen szervezetekre – és rajtuk keresztül az egész társadalomra – nehezedő teher a kóbor kutyák ellátása miatt. Jelenleg az országban annyi menhelyen sínylődő kutya van, hogy bőven ki tudnák elégíteni a kutyára vágyók minden igényét.
Itt szoktuk hallani, hogy „de hát ilyen helyen nincs kölyök”. Egyrészt ez nem igaz, mert rengeteg kölyökkutyát dobnak ki, sőt a vemhes szukákat is, akiket nagyon sok esetben ivartalanítás helyett hagynak elleni, másrészt gondoljunk bele, hogy egy kutya csak néhány hónapig kölyök, de tizenéven át felnőtt. Ezért ez nem lehet szempont. Egy felnőtt kutya is ugyanúgy hozzá tud szokni a gazdáihoz, mint egy pár hetes korban beszerzett.
És most nézzük végig, mik szoktak történni az átgondolatlan beszerzésekkel, mire számíthatunk és mit okozunk.
Fogja magát a laikus kutya beszerző és kisétál a piacra, ahol a csomagtartóból árulnak kölyökkutyákat. Igen, sajnos van még ilyen és a piacfelügyelők sem ismerik a törvényeket, miszerint csak állatorvosi ellenőrzés mellett lehetne kutyát, macskát, egyéb élő állatot árulni nyílt árusítású üzletekben vagy piacokon. Általában úgy gondolják, hogy de jó, hogy pont erre jártunk, olcsón hozzájutunk egy fajtatiszta (mert persze azt állítják róla) kutyához. Aztán ahogy nő a kölyök, kiderül róla sok minden. Például, hogy a „yorkinak” vásárolt kutya 40 centi magas és göndör szőrű, vagy a kiskutya mindkét szülője valamilyen betegséget örökít, amivel a kölyköt rövid élete során folyamatosan állatorvoshoz hordhatjuk. És akkor még feltételeztük, hogy a kölyök túléli az első pár hetet és oltások hiányában nem pusztul el szörnyű kínok között a kezeinkben. Rengeteg ilyen rémtörténetet olvashatunk a neten, mégsem tanulnak belőle az emberek.
A másik alany, aki úgy gondolja, hogy most majd jól megment egy kiskutyát, mert látja rajta, hogy alultáplált, férges, beteg. És ezzel a lendülettel ügyesen támogatja a szaporítót, aki jót nevet és ismét bejött a számítása: pénzért elpasszolta a kölyköket, megint hozott a konyhára valamit a szuka. A későbbiekre is vonatkozik, de ide kívánkozik, hogy azonnal leírjam: Nem, ezzel nem ment meg senki senkit. A kutya mentése nem azt jelenti, hogy pénzzel támogatjuk a szaporítást. Lehet, hogy annak az egy kölyöknek, ha életben marad, jó helye lesz, de további ki tudja milyen mennyiségű kölyökkutya sorsát megpecsételjük. Ez minden ilyen helyzetre vonatkozik és ez a legfőbb probléma. A szaporítónak beválik a számítása, el tudja adni a kölyköket, jöhet a következő alom. Következő lehetőség, hogy nekiáll a gazdajelölt és az interneten keres kutyát. Ami először szembe fog jönni vele, az a hirdetési oldalakon kínált kutyák.
Elenyésző és elhanyagolható az a véletlen eset, hogy tenyésztő kínál kutyát ilyen módon. Aki megpróbálkozik vele, az is csak egyszer, mert hamar rájön, hogy nem az ő kölykét fogják megvenni, mert tizedannyiért is van ugyanazon az oldalon eladó kölyökkutya.
Szóval van kismillió hirdetés, ahol mind „gyönyörű” kiskutyákat árulnak. (Személy szerint a szőr feláll a hátamon, mikor ezt olvasom, mert a gyönyörűnek titulált kölykök általában a legkisebb mértékben hasonlítanak a fajtára és egy szakértő szem könnyel telik meg tőle, hogy mit műveltek már megint. Egy tenyésztő nem szorul rá, hogy dicsérje a saját kölykeit.) Kiválasztja a neki legjobban tetszőt és ő is örvendezik, hogy olcsón jutott kiskutyához.
Ámde: A kölyökről semmilyen információ. Nem tudja, hogy a szülők nem szenvednek-e valamilyen örökletes betegségben, nem tudja biztosan, hogy tényleg azok-e a kölykök szülei akiket a képen lát (igencsak bevett szokás, hogy internetről összevadászott képekkel hirdetnek egy almot) és főleg nem lehet biztos benne, hogy a kiskutya egészségi állapota alkalmas arra, hogy valaki nyugodt szívvel hazavigye.
Az már csak hab a tortán, hogy a törvényben előírt minimális feltételeket sem teljesítik: 6-7 hetesen odaadják a kölyköt a gazdának, amikor még a törvény és a józan ész szerint is az anyja mellett a helye. Oltást nem kaptak, mert az pénzbe kerül, majd a gazda gondja legyen, a chip meg „legjobb” esetben is csak opcionális, holott évek óta csak regisztrált azonosítóval ellátott kutyák (macskák, vadászgörények) cserélhetnek gazdát.
És az igazi gondok csak most kezdődnek:
Az új gazdinak nem csak a beszerzés menetéről, de egy kiskutya ellátásáról sincs semmi fogalma. De nem is kap semmilyen segítséget, amit egy tenyésztőnél bármikor igénybe vehetne, ezért mindenféle fórumokon próbál tájékozódni és jó esetben még jó tanácsot is kap a sok rossz mellé, de hogy valakitől irgalmatlan leszúrást, az teljesen biztos. Ilyenkor persze meg lesz sértődve, hiszen ő semmi rosszat nem akart. Csak hát az a bizonyos pokolba vezető út is....
Gondoljunk bele, mi történik, ha veszünk például egy fényképezőgépet, hazavisszük és egy hét után kiderül, hogy gyári hibás és nem működik. Fogjuk a garanciapapírokat és mehetünk reklamálni a boltba.
Ha a kiskutyáról kiderül, hogy beteg vagy nevelési problémái vannak, esetleg nem is az a fajta, aminek árulták, hova fordulhatunk? A tenyésztőhöz természetesen bármikor, de szerencsére ilyen eset ritka mint a fehér holló, hiszen a tenyésztőnek legfőbb célja, hogy minél jobb kutyái legyenek, nem pedig hogy betegséget generáljon. De ha nem tenyésztő, azt is le fogja tagadni, hogy valaha találkozott a kölyökkel.
Mit lehet ilyenkor tenni? Lehet kisebb vagyonokat költeni az állatorvosi kezelésre, sokkal többet, mint amennyibe egy jó helyről származó kölyök került volna, vagy meg lehet szabadulni a kölyöktől, hagy örüljenek a menhelyek, hogy ismét nem maradnak munka nélkül.
Ha szerencsés a vevő, a kiskutyának esetleg semmi baja és az sem viseli meg, hogy túl korán elszakították az anyjától, nem lesznek komoly viselkedési problémái, még mindig bármi közbejöhet. Mit tesz például az, aki valamilyen okból nem tudja tovább tartani a kutyát. Hirtelen olyan beteg lesz, hogy hónapokra kórházba kerül, vagy egyéb súlyos indok.
Aki tenyésztőtől vett kutyát, annak ismét könnyű dolga van, a tenyésztő vagy visszafogadja, vagy segít elhelyezni a kutyát. De mit tesz az, aki a kutya létrehozójának még a lakcímét sem tudja, mert egy parkolóban kapta kézbe a kölyköt? Igen, ismét a menhely nyert egy kutyát. Sokan próbálják hirdetni így a kutyát, de nagyjából esélytelen próbálkozás, mert ugyanakkor több száz kölyköt is hirdetnek. Összefoglalva megint csak oda lyukadunk ki, hogy ki járt jól? Egyedül a szaporító, mert megint munka nélkül jutott jövedelemhez.
És ki járt rosszul? Elsősorban a kutya, és azok a kutyák, akiknek a sorsát megpecsételtük azzal, hogy megvettük a kutyát. Ha a szaporítótól senki nem venné meg a kölyköket, felhagyna ezzel a tevékenységgel, mert nem kifizetődő. Rosszul járt még a gazda is, mert nem azt kapta, amit szeretne és elvárható lenne egy 10-15 évre szóló beruházás okán. És persze rosszul járnak a menhelyek és a fajtamentők, mert ha ez az egy kiskutya nem is került a menhelyre, de elvett egy lehetőséget, hogy egy ott sínylődő kutya gazdához jusson és generálja az újratermelést, aminek a következménye a menhelyre kerülő kutyák tömege.
A valódi tenyésztők kutyái soha nem kerülnek a menhelyre, egész életükön át figyelemmel kíséri őket a tenyésztő és a gazda bármikor fordulhat hozzá a kutyával kapcsolatos kérdéseivel és kéréseivel.
Ezért kérünk mindenkit, gondolja át honnan szeretne kutyát venni.
Következő írásomban ehhez kívánok részletes segítséget adni.
Ugyan néhány ezer ember folyamatosan tépi a száját és próbálja felvilágosítani a leendő gazdikat, hogy milyen veszélyei vannak és milyen kárt okoznak azzal, ha nem megfelelő helyről szereznek be kutyát, mégis naponta találkozunk a közösségi fórumokon frissen gazdihoz került kutyákkal, akiknek a származása és beszerzési forrása enyhén szólva kétséges.
Tény, hogy jelenleg Magyarországon, ha valaki kutyához szeretne jutni, kb. 80 % eséllyel szaporítótól fogja beszerezni. Pusztán azért, mert tele vannak az ingyenes hirdetési oldalak elvihető kutyákkal és az emberek nem veszik a fáradságot, hogy alapvető információkat beszerezzenek majdani társukról, akivel 10-15 évet szándékoznak együtt tölteni. A másik ok, amiért a menhelyek folyamatosan 120 %-os terheltséggel kénytelenek működni, hogy pont a felvevőpiac generálja a folyamatos kutyagyártást vagy pusztán haszonszerzésből, de nagyon sok esetben csak simán tudatlanságból és felelőtlenségből. Hosszan taglalhatnám ezt a témát is, de majd egy másik cikkben. Az alábbiakban próbálom röviden összefoglalni, milyen károkat okoz – nem csak a gazdának, de az egész kutyás társadalomnak – az ilyen magatartás.
Nézzük először a lehetőségeket, hogyan is lehet kutyához jutni.
Első és alapvető lehetőség (lenne), hogy tenyésztőtől veszünk. Ilyenkor halljuk a rengeteg sirámot, hogy „de hát az drága”. Igen. Valóban nem olcsó egy kutya. Ahogy egy tv, egy okostelefon, egy autó, egy mosógép sem olcsó. És azokat sem szerezzük be úgy, hogy nincs rá garancia, nem tudjuk honnan származik. Pedig ezeket általában rövidebb ideig „használjuk”, mint egy kutyát. És maga a kutya tartása sokkal drágább, mint maga a beszerzés. Fokozottan igaz ez
olyan esetekre, mikor semmilyen garancia nincs a kutya egészségére. Egy tenyésztő mindent elkövet, hogy szép és egészséges kutyákat hozzon létre, ezért vannak a szülők mindenféle szűrővizsgálatokra hordva és velük együtt a kölykök is mindenféle oltásoknak és orvosi ellenőrzéseknek kitéve.
Szólni kell arról is, hogy ha valaki egy adott fajtához ragaszkodik, akkor csakis tenyésztőtől, törzskönyvvel van lehetősége ilyet beszerezni. Minden más esetben a kutya keveréknek minősül, még ha hasonlít is az adott fajtához, nem tudni a felmenői között kik és mik voltak, így bármilyen genetikai probléma, de a fajtára jellemző viselkedéstől való eltérés is jó eséllyel közbejöhet. Tenyésztőkről minden esetben érdeklődjünk az adott fajta klubjánál!
Ha valaki mégsem óhajt minőségi kutyára pénzt adni, vagy nem ragaszkodik egy fajtához, hanem megfelel egy keverék kutya is, akkor a másik lehetőség a menhelyekről vagy fajtamentő szervezetektől való örökbefogadás.
Itt ugyan szintén nincs garancia a kutya egészségére, hiszen a felmenőik ismeretlenek, viszont csökken az ilyen szervezetekre – és rajtuk keresztül az egész társadalomra – nehezedő teher a kóbor kutyák ellátása miatt. Jelenleg az országban annyi menhelyen sínylődő kutya van, hogy bőven ki tudnák elégíteni a kutyára vágyók minden igényét.
Itt szoktuk hallani, hogy „de hát ilyen helyen nincs kölyök”. Egyrészt ez nem igaz, mert rengeteg kölyökkutyát dobnak ki, sőt a vemhes szukákat is, akiket nagyon sok esetben ivartalanítás helyett hagynak elleni, másrészt gondoljunk bele, hogy egy kutya csak néhány hónapig kölyök, de tizenéven át felnőtt. Ezért ez nem lehet szempont. Egy felnőtt kutya is ugyanúgy hozzá tud szokni a gazdáihoz, mint egy pár hetes korban beszerzett.
És most nézzük végig, mik szoktak történni az átgondolatlan beszerzésekkel, mire számíthatunk és mit okozunk.
Fogja magát a laikus kutya beszerző és kisétál a piacra, ahol a csomagtartóból árulnak kölyökkutyákat. Igen, sajnos van még ilyen és a piacfelügyelők sem ismerik a törvényeket, miszerint csak állatorvosi ellenőrzés mellett lehetne kutyát, macskát, egyéb élő állatot árulni nyílt árusítású üzletekben vagy piacokon. Általában úgy gondolják, hogy de jó, hogy pont erre jártunk, olcsón hozzájutunk egy fajtatiszta (mert persze azt állítják róla) kutyához. Aztán ahogy nő a kölyök, kiderül róla sok minden. Például, hogy a „yorkinak” vásárolt kutya 40 centi magas és göndör szőrű, vagy a kiskutya mindkét szülője valamilyen betegséget örökít, amivel a kölyköt rövid élete során folyamatosan állatorvoshoz hordhatjuk. És akkor még feltételeztük, hogy a kölyök túléli az első pár hetet és oltások hiányában nem pusztul el szörnyű kínok között a kezeinkben. Rengeteg ilyen rémtörténetet olvashatunk a neten, mégsem tanulnak belőle az emberek.
A másik alany, aki úgy gondolja, hogy most majd jól megment egy kiskutyát, mert látja rajta, hogy alultáplált, férges, beteg. És ezzel a lendülettel ügyesen támogatja a szaporítót, aki jót nevet és ismét bejött a számítása: pénzért elpasszolta a kölyköket, megint hozott a konyhára valamit a szuka. A későbbiekre is vonatkozik, de ide kívánkozik, hogy azonnal leírjam: Nem, ezzel nem ment meg senki senkit. A kutya mentése nem azt jelenti, hogy pénzzel támogatjuk a szaporítást. Lehet, hogy annak az egy kölyöknek, ha életben marad, jó helye lesz, de további ki tudja milyen mennyiségű kölyökkutya sorsát megpecsételjük. Ez minden ilyen helyzetre vonatkozik és ez a legfőbb probléma. A szaporítónak beválik a számítása, el tudja adni a kölyköket, jöhet a következő alom. Következő lehetőség, hogy nekiáll a gazdajelölt és az interneten keres kutyát. Ami először szembe fog jönni vele, az a hirdetési oldalakon kínált kutyák.
Elenyésző és elhanyagolható az a véletlen eset, hogy tenyésztő kínál kutyát ilyen módon. Aki megpróbálkozik vele, az is csak egyszer, mert hamar rájön, hogy nem az ő kölykét fogják megvenni, mert tizedannyiért is van ugyanazon az oldalon eladó kölyökkutya.
Szóval van kismillió hirdetés, ahol mind „gyönyörű” kiskutyákat árulnak. (Személy szerint a szőr feláll a hátamon, mikor ezt olvasom, mert a gyönyörűnek titulált kölykök általában a legkisebb mértékben hasonlítanak a fajtára és egy szakértő szem könnyel telik meg tőle, hogy mit műveltek már megint. Egy tenyésztő nem szorul rá, hogy dicsérje a saját kölykeit.) Kiválasztja a neki legjobban tetszőt és ő is örvendezik, hogy olcsón jutott kiskutyához.
Ámde: A kölyökről semmilyen információ. Nem tudja, hogy a szülők nem szenvednek-e valamilyen örökletes betegségben, nem tudja biztosan, hogy tényleg azok-e a kölykök szülei akiket a képen lát (igencsak bevett szokás, hogy internetről összevadászott képekkel hirdetnek egy almot) és főleg nem lehet biztos benne, hogy a kiskutya egészségi állapota alkalmas arra, hogy valaki nyugodt szívvel hazavigye.
Az már csak hab a tortán, hogy a törvényben előírt minimális feltételeket sem teljesítik: 6-7 hetesen odaadják a kölyköt a gazdának, amikor még a törvény és a józan ész szerint is az anyja mellett a helye. Oltást nem kaptak, mert az pénzbe kerül, majd a gazda gondja legyen, a chip meg „legjobb” esetben is csak opcionális, holott évek óta csak regisztrált azonosítóval ellátott kutyák (macskák, vadászgörények) cserélhetnek gazdát.
És az igazi gondok csak most kezdődnek:
Az új gazdinak nem csak a beszerzés menetéről, de egy kiskutya ellátásáról sincs semmi fogalma. De nem is kap semmilyen segítséget, amit egy tenyésztőnél bármikor igénybe vehetne, ezért mindenféle fórumokon próbál tájékozódni és jó esetben még jó tanácsot is kap a sok rossz mellé, de hogy valakitől irgalmatlan leszúrást, az teljesen biztos. Ilyenkor persze meg lesz sértődve, hiszen ő semmi rosszat nem akart. Csak hát az a bizonyos pokolba vezető út is....
Gondoljunk bele, mi történik, ha veszünk például egy fényképezőgépet, hazavisszük és egy hét után kiderül, hogy gyári hibás és nem működik. Fogjuk a garanciapapírokat és mehetünk reklamálni a boltba.
Ha a kiskutyáról kiderül, hogy beteg vagy nevelési problémái vannak, esetleg nem is az a fajta, aminek árulták, hova fordulhatunk? A tenyésztőhöz természetesen bármikor, de szerencsére ilyen eset ritka mint a fehér holló, hiszen a tenyésztőnek legfőbb célja, hogy minél jobb kutyái legyenek, nem pedig hogy betegséget generáljon. De ha nem tenyésztő, azt is le fogja tagadni, hogy valaha találkozott a kölyökkel.
Mit lehet ilyenkor tenni? Lehet kisebb vagyonokat költeni az állatorvosi kezelésre, sokkal többet, mint amennyibe egy jó helyről származó kölyök került volna, vagy meg lehet szabadulni a kölyöktől, hagy örüljenek a menhelyek, hogy ismét nem maradnak munka nélkül.
Ha szerencsés a vevő, a kiskutyának esetleg semmi baja és az sem viseli meg, hogy túl korán elszakították az anyjától, nem lesznek komoly viselkedési problémái, még mindig bármi közbejöhet. Mit tesz például az, aki valamilyen okból nem tudja tovább tartani a kutyát. Hirtelen olyan beteg lesz, hogy hónapokra kórházba kerül, vagy egyéb súlyos indok.
Aki tenyésztőtől vett kutyát, annak ismét könnyű dolga van, a tenyésztő vagy visszafogadja, vagy segít elhelyezni a kutyát. De mit tesz az, aki a kutya létrehozójának még a lakcímét sem tudja, mert egy parkolóban kapta kézbe a kölyköt? Igen, ismét a menhely nyert egy kutyát. Sokan próbálják hirdetni így a kutyát, de nagyjából esélytelen próbálkozás, mert ugyanakkor több száz kölyköt is hirdetnek. Összefoglalva megint csak oda lyukadunk ki, hogy ki járt jól? Egyedül a szaporító, mert megint munka nélkül jutott jövedelemhez.
És ki járt rosszul? Elsősorban a kutya, és azok a kutyák, akiknek a sorsát megpecsételtük azzal, hogy megvettük a kutyát. Ha a szaporítótól senki nem venné meg a kölyköket, felhagyna ezzel a tevékenységgel, mert nem kifizetődő. Rosszul járt még a gazda is, mert nem azt kapta, amit szeretne és elvárható lenne egy 10-15 évre szóló beruházás okán. És persze rosszul járnak a menhelyek és a fajtamentők, mert ha ez az egy kiskutya nem is került a menhelyre, de elvett egy lehetőséget, hogy egy ott sínylődő kutya gazdához jusson és generálja az újratermelést, aminek a következménye a menhelyre kerülő kutyák tömege.
A valódi tenyésztők kutyái soha nem kerülnek a menhelyre, egész életükön át figyelemmel kíséri őket a tenyésztő és a gazda bármikor fordulhat hozzá a kutyával kapcsolatos kérdéseivel és kéréseivel.
Ezért kérünk mindenkit, gondolja át honnan szeretne kutyát venni.
Következő írásomban ehhez kívánok részletes segítséget adni.